Gyerkőcök

Mit is mondhatnék, aki ismer, tudja, imádom a gyerekeket fotózni. Annyira hihetetlenül őszinték. Ők még azt csinálják amihez kedvük van 🙂 Hiába mondja anya meg apa, hogy most kell nevetni nagyokat, mert fotóz Kata, ha ő nem talál semmit viccesnek, bizony nem fog nevetni 🙂 (Sőt, lehet direkt hátat fordít, mint Gréti 😀 )

Ha anya apa ideges, izgul hogyan fognak így elkészülni az áhított mosolygós családi fotók, akkor azt megérzik és még annyira sem akarják magukat jól érezni. Szerencsére – azt mondják – jól tudom feloldani a hangulatot, a gyerekek is csípnek általában 😀 Így sok-sok boldog kisgyerek portré került már ki a kezeim közül. De ami a legfontosabb: szerintem akkor jó egy fotózás képanyaga, ha igazán TI vagytok rajta. Nem kellenek a mű dolgok, mert akkor az már nem rólatok szól. Sokszor épp ezektől a duzzogós pillanatoktól lesz annyira hiteles egy galéria. “Emlékszel milyen gyakran bevágta a durcit 2 évesen? 🙂 ” kérdezhetitek mikor pár évvel később megnézegetitek a családi fotózás képeit. És igen, akkor ott már ez jut eszetekbe, nem az a stressz, amit élesben átéltek, mert a kicsi nem akar odaállni a közös képre 🙂